Főoldal Úti élmény Kiruccanás Európa központjába

Kiruccanás Európa központjába

5861
Brüsszel

Pisilő kisfiú, csipke, csokoládé, EU – mi jut eszébe e szavakról? Természetesen Brüsszel, a belga főváros, Európa szíve. Mióta Magyarország is az Európai Unió tagja, egyre többet hallunk Brüsszelről hivatalos ügyekben, látnivalóiról azonban csak ritkán beszélnek. Pedig a sok-sok diplomata nem akármilyen környezetben tölti hétköznapjait.

Ebben az évben egyetlen külföldi utazásunk Belgiumba vezetett, mégpedig annak – és sokak szerint Európának – a szívébe, Brüsszelbe. Sajnos csak az utazás előtt két héttel derült ki, hogy lesz egy szabad hetünk, így viszonylag drágán jutottunk a három repülőjegyhez, de a szállást olcsón le tudtuk foglalni, ezért úgy döntöttünk, nekivágunk. Hétfőn este, kilenc óra után érkeztünk meg a Brüsszeltől kb 80 km-re található Charleroi repülőterére. Innen busszal mentünk Brüsszelbe, ami hármunknak valamivel több, mint 30 euróba került, és viszonylag hosszú út volt, de 2 órával a gép leszállása után már el is foglaltuk a szállást, és kipihenhettük a fáradalmakat.

Mivel előzőleg alaposan megterveztük a 3 napos kirándulást, délelőtt utunk egyenesen az Európai Parlamenthez vezetett, ahol jó félórás vezetett túrán vettünk részt ingyenesen. A komoly ellenőrzések után mindannyian kaptunk egy fülhallgatós készüléket, amelyen beállíthattuk a kívánt nyelvet, majd pedig egy túravezető nyomában bejártuk a Parlament egy részét, hallgatva az információkat. Egyelőre még csak angol, német és francia nyelv közül lehetett választani, de a túravezető többször is hangsúlyozta, hogy hamarosan más nyelveket is lehet majd választani. A séta a Parlamentben nagyon érdekes volt, felemelő érzés volt látni az ülésteremben a „MAGYAR” feliratot a tolmácsoknak fenntartott helyen. A túra végeztével még kicsit sétáltunk a környéken, az EU-negyedben, ahol rengeteg uniós intézmény és iroda volt, sok-sok elegáns fiatallal a környéken. Térképünk segítségével eljutottunk a Schuman-körtérig, ahonnan jó rálátásunk nyílt a többsávos út felett húzódó Diadalívre is, így hosszas fényképezés után indultunk csak tovább, hogy lepihenjünk valahol és megebédeljünk. Egy mellékutcában található étteremben ebédeltünk, majd metróra szálltunk, és le sem szálltunk a Vasútállomásig, hogy onnan indulva megkeressük a főteret, a híres Grand Placet. Kicsit elkeveredtünk menet közben, pedig a felszínre érve egyből láttuk az útikönyvből már ismert Városháza csipkés tornyát, de így legalább meglepetésben is volt részünk. Brüsszel belvárosában ugyanis találtunk egy Bartók Béla szobrot, amiről útikönyvünk nem tett említést, így saját felfedezésünknek tekintettük. A meglepetés után nem sokkal, egy keskeny kis utcáról kiérve tárult elénk a csodálatos főtér. Az épületek gyönyörűek, rend és tisztaság jellemzi ezt a világ egyik legszebbikének tartott teret. Jó néhány hangulatos, teraszos étterem, csipkeboltok és a híres belga csokoládék üzletei sorakoznak egymás mellett, hangsúlyozva a belga specialitásokat. A tér egyik sarkán találtunk rá a Kakaó és Csokoládémúzeumra, amit semmiképp sem akartunk kihagyni, kuriózumnak találtuk. Bájos kis múzeum, ahol többek között egy idős bácsi saját kezűleg készíti a belga pralinét, hogy aztán kóstolót is kapjon minden egyes turista.

Ezt követően eleget tettünk a Brüsszelbe látogató turisták kellemes kötelességének, és megkerestük a Pisilő Kisfiú, a Manneken Pis szobrát. Bevallom őszintén, meglepődtem. Táblák jelezték ugyan, hogy merre kell menni, és az utca tele is volt turistákkal, mégis amikor odaértünk, alig hittük, hogy ez az apró kisfiú Brüsszel egyik jelképe. Sajnos ezúttal nem volt felöltöztetve, de a környékbeli szuvenír üzletekben képeslapokon láttuk, hogy jeles napokra milyen ruhákat kap a kisfiú. Mint kiderült, a főtéren van is egy múzeum, ami a kisfiú ruhakollekcióját mutatja be.:)

Innen aztán még bejártuk a környék kis utcáit, majd megcéloztuk a Királyi Palotát, hogy még sötétedés előtt láthassuk. A kongresszusi palota parkján keresztül vezetett utunk, megmásztuk a sok-sok lépcsőt, majd láttunk egy nagyon különleges épületet, az Oldengland házat, mely Hangszermúzeumnak ad helyet. Sajnos ekkor már zárva volt, így csak kívülről csodáltuk meg, ahogyan a Művészetek hegyén található St Jacques sur Coudenberg templomot is. A templomot megkerülve aztán megtaláltuk a Királyi palotát is, amelynek kertje és maga az épülete is nagyon szép volt. Innen aztán visszatértünk a Coudenberg templomhoz és onnan elsétáltunk egészen az Igazságügyi Palotáig. Útközben sem unatkoztunk, egymást követték az érdekességek. Itt található például a híres Szépművészeti Múzeum, a Miasszonyunk Temploma, egy aprószobrokkal teli gyönyörű park, a Petit Sablon park. Az út végén pedig a monumentális Igazságügyi Palota, a Palais de Justice. Óriási épület, és nagyszerű kilátás nyílik onnan a város egy részére, még az Atomiumot is láttuk a távolban, pedig a térkép szerint igen távolinak tűnt. Így zárult az első teljes napunk Brüsszelben.

Másnap aztán reggeli után a Bazilikához mentünk, amit szerencsére könnyen megtaláltunk, hála a jó közlekedési hálózatnak. A Bazilika külső nagysága ellenére belülről nem tetszett igazán, kifejezetten puritán volt, annak ellenére is, hogy egy esküvő zajlott benne éppen. Ha már ott voltunk, felmentünk lifttel a kilátóteraszára, ami 2,5 euróba került fejenként, de utóbb rájöttünk, hogy nem érte meg az árát, mert nincsenek igazán olyan részei Brüsszelnek, amelyeket innen megcsodálhattunk volna. (Talán feltűnhetett volna, hogy senki nem állt sorba a jegyváltónál.:)

Innen aztán az Atomiumhoz mentünk, bár tudtuk, hogy éppen renoválják, és nem lehet bejutni, mindenképpen szerettük volna közelről látni. Volt is nagy meglepetés, ahogy kiszálltunk a metróból, és követtük a többi turistát, hamar megpillantottuk ezt az óriást. Valahogy a képek alapján nem is gondoltam volna, hogy ekkora monstrum. Amikor nem renoválják, a gömbjeiben kiállítások vannak, főleg a létrehozásának körülményeiről és modern művészeti tárgyakról. Ha már be nem jutottunk, kívülről jól megnéztük, és le is ültünk a tövében, hogy megebédeljünk és kitaláljuk mit nézzünk meg itt a környéken. A közelben ugyanis számos érdekesség van, a királyi család tényleges lakhelye, egy kínai pavilon és egy japán torony. Végül e két utóbbi mellett döntöttünk, ami – mint utóbb kiderült – merész vállalkozásnak bizonyult. A térképen minden olyan egyszerűnek és közelinek tűnt, pedig a valóságban borzasztó nehezen találtunk rájuk. Talán egy óra is beletelt, mire megtaláltuk őket, de addigra már mindannyian türelmünket vesztettük, úgyhogy nem sokon múlott, hogy ne forduljunk vissza. Semmilyen tábla nem jelezte, hogy merre találhatóak, így csak a térképre támaszkodhattunk, ami viszont nem jelezte a dombokat, nagyobb kerülőket, stb. Amikor aztán megtaláltuk, nem sajnáltuk a fényképezésre az időt, viccelődtünk is rajta, hogy majd otthon azt mondjuk, Kínában jártunk. Ráadásul a kínai pavilonnál – hogy, hogy nem, – ismét egy esküvőbe csöppentünk, ezúttal kínai szertartást tartottak, így a füllentés akár még hiteles is lehetett volna.

Hullafáradtan ugyan, de még visszamentünk a belvárosba, ahol megnéztük a Szent Mihály és Gudula székesegyházat, nem messze a Vasútállomástól. Néhány éve újították fel a kicsit a párizsi Notre-Damera hasonlító székesegyházat, ahova ingyen be is tudtunk menni. Mivel azonban zárás előtt néhány perccel érkeztünk, csak villámlátogatás lett a vége, úgyhogy mehettünk is vacsorázni. Már előre megbeszéltük, hogy ezúttal a Grand Placehoz közeli kis utcába megyünk, ahol csak görög éttermek vannak, hangulatos teraszokkal. Teli hassal hazasétáltunk, és rápihentünk az utolsó brüsszeli napunkra. Mivel azonban harmadnap arra ébredtünk, hogy szakad az eső, napunk nagy részét múzeumban töltöttük.

Elmentünk a Szépművészeti Múzeumba, ami méltó jó hírére, valóban fantasztikus gyűjteménnyel rendelkezik. Különösen Rubens és Bruegel festményei tetszettek, és összességében is nagyon jó döntésnek bizonyult megnézni a főbb kiállításokat. Ezt követően átsétáltunk a Királyi Palotához, ahol beálltunk a hosszan kígyózó sorba, hogy mi is bejuthassunk a szépséges szobákba, melyeket dinasztiákon keresztül használtak a belga uralkodók. Szerencsénk volt, mert évközben a Palota nem látogatható, csak nyáron nyitják meg néhány hétre a nagyközönség előtt, és mi éppen jókor voltunk ott. Jó néhány szobát és termet meg lehetett nézni, mindegyik gyönyörű volt, de volt egy mindent elsöprően lenyűgöző terem, a Tükörterem. Már azért megérte elmenni Brüsszelbe, hogy ezt láthassuk. Jobb végszava nem is lehetett volna ennél a kiruccanásnak, másra már időnk sem volt, így élményekkel telítődve indultunk Charleroiba, hogy este már saját ágyunkban térjünk nyugovóra. Tartalmas három nap volt, azt hiszem igazán ügyesen beosztottuk időnket, hogy megismerjük ezt a multikulturális, szépséges várost.

További információkat olvashat leírásunkban a brüsszeli látnivalókról, jegyárakról, nyitva tartásokról, a repülőtér eléréséről: Brüsszel

- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Szállást keres? Partnerünk kínálatában világszerte több ezer szállás között lehet válogatni, és több szempont szerint lehet szűrni, így biztos, hogy végül a számunkra legjobb szállást a legjobb áron foglalhatjuk le. Próbálja ki!

Booking.com