Főoldal Úti élmény Rövid látogatás Helsinkiben

Rövid látogatás Helsinkiben

7464
Helsinki látnivalók

Ahogy a Csinibabában mondták: „megyünk Helsinkibe a VIT-re, és majd ott iszunk Pepsicocacolát”. Hát, ha nem is a Világ Ifjúsági Találkozója, de az Eurovíziós Dalfesztivál éppen egybeesett azzal a nemzetközi konferenciával, amelyen részt vettünk, és amelyet pár napos kirándulással, a helsinki látnivalók megtekintésével kötöttünk össze.

Mondanom sem kell, hogy szállást hetekkel az utazás előtt sem lehetett már találni, csak nagy nehezen sikerült Espooban, Helsinki egyik külvárosában foglalnunk. Kicsit ugyan aggódtunk előzetesen a közlekedés miatt, de végül kellemesen csalódtunk, profi módon meg van oldva a külvárosokból ingázók számára a tömegközlekedés. Sűrűn közlekednek a vonatok, a vasútállomás Helsinkiben és Espooban is könnyen megközelíthető, így nem volt gond az utazgatással.

Első szabad napunkon tulajdonképpen be is jártuk Helsinkit. A vasútállomásról először a Parlament épülete felé indultunk, majd az 1952-es nyári olimpiai játékok színhelyéül szolgáló stadiont tekintettük meg. Magyarország számára ez az olimpia hozta az eddigi legnagyobb dicsőséget, 16 megszerzett aranyéremmel a harmadik helyet szerezték meg sportolóink a nemzetek rangsorában az Egyesült Államok, és a Szovjetunió mögött.

Parlament

A túrát a Sziklatemplom felé folytattuk, utóbb kiderült, pechünkre. Baktattunk utcáról utcára, közben keményen fújt a szél, de hajtott bennünket a kíváncsiság, így meglehetősen nagy volt a csalódásunk, mert amikor megláttuk az utca végén ezt az építményt, leginkább egy bunkerhez hasonlított. Vagy, ahogy később megfogalmaztuk, mint valami éjszakai mulató még ha ez kicsit szentségtörésnek is tűnik. Egy bejáratot azonnal láttunk, de ott egy halottaskocsi állt, így azt gondoltuk, ez lehet a hátsó bejárat, de utóbb kiderült, hogy ez bizony nem a hátsó, hanem a főbejárat. De ehhez mi becsületesen körbejártuk az egész épületet, megmásztuk, hogy hátha ott van valami érdekes, és csak e hosszú, szeles 10-15 perc után döbbentünk rá, hogy bizony az először meglátott bejárat a főbejárat, ami azonban a temetés miatt le volt zárva. Csalódottan hagytuk el a helyszínt, de hát van ilyen.

Ekkor elsétáltunk az Esplanade parkba, ahol az Eurovíziós Dalfesztivál miatt egy héten keresztül kivonult valamennyi európai ország egy-egy standdal és különféle turisztikai prospektusokat, ajándékokat osztogattak, óriási tömeget vonzva oda. Ami a legérdekesebb volt itt, az a sok-sok szobor, amiről először azt hittük, hogy klasszikus helsinki látványosság, de aztán kiderült, hogy csak időszakos jelleggel van ott az 57 szobor, májustól szeptemberig.

Végighömpölyögve a tömegen, eljutottunk a Piac térre és egyúttal a kikötőbe. A piacon nemcsak gyümölcsöt, zöldséget és halat árultak, volt itt sok népművészeti portéka és természetesen szuveníreket is bőven árultak. Ekkor még nem a vásárlással töltöttük az időnket, hanem azonnal tepertünk a Suomenlina szigetére tartó hajóhoz (5,5 EUR/retúr). Az UNESCO világörökségének része ez a kis sziget, ahol egy évszázadokkal ezelőtt épült erőd áll. Az erőd nagy szolgálatot tett a finneknek, hol az orosz támadásoktól, hol pedig a svédek benyomulásától védte meg a várost, bár nem mindig sikerrel. Jelenleg kadétiskola működik rajta, de van ott templom és focipálya is, és a turisták kedvéért több kávézó és étterem. Érdekes ez a rövid hajóút, néhány apró kis sziget mellett elhaladtunk, amin mindössze egy-két pici piros házikó álldogált, nehéz volt elképzelni, hogy valaki odajár mindennap halászni, vagy csak úgy pihenni.

Uspenski székesegyház

Visszatérve a kikötőbe, a helsinki látnivalók sorában az onnan is jól látható Uspenski székesegyház következett, ami a legnagyobb nyugat-európai ortodox katedrális. Valóban óriási nagy és gyönyörű, bár csak kívülről tudtuk megnézni, mivel itt is úgy jártunk, mint a sziklatemplomnál – sok más turistával együtt -, vagyis kerülgettük, mint macska a forró kását, de sehogy sem találtunk egy nyitott kaput rajta.

Innen továbbmentünk a Senate-térre, hogy megnézzük közelebbről Helsinki jelképét, a hatalmas nagy hófehér Katedrálist. Mivel jó idő volt, emberek százai üldögéltek a lépcsőkön, és hallgatták a téren felállított nagyszínpadon játszó zenekarokat, akik a már emlegetett Eurovíziós Dalfesztiválhoz kapcsolódó programsorozat részeként léptek fel itt reggeltől estig. Ennyi embert talán csak a római Spanyol Lépcsőn láttunk, de kétségtelen, hogy jó hangulat volt, úgyhogy meg tudom érteni őket. Így viszont sajnos a téren álló szoborból gyakorlatilag nem láttunk semmit, és a tér+katedrális monumentalitása sem érvényesült úgy, mint amilyennek elképzelem üresen, de azért a látvány így is nagyszerű volt.

Katedrális

Utunk ezután már csak egy gyorsétterembe vezetett, hogy emberi áron megvacsorázzunk, majd kimentünk a vasútállomásra, hogy az ingázókkal együtt kidöcögjünk espooi szállásunkra.

Második napunkat már nem is Helsinkiben töltöttük, hanem – a gondos tervezésnek köszönhetően – Tallinban. Mivel azt hamar észrevettük a készülődés során, hogy Helsinkiben nem lesz olyan sok látnivaló, mint például Rómában, vagy Londonban, kiegészítő programot kerestünk és így találtunk rá Tallinra. Több hajózási társaság is működtett járatot Helsinki és Tallin között, mint kiderült, szinte óránként indul hajó, csak az árak változnak társaságonként. Számolva a nagy tömeggel, előre megváltottuk a jegyünket, így második szabad napunkon a déli járattal már robogtunk is az észt fővárosba. Mini kirándulás a kiránduláson belül! A négyszáz fős hajón kb. 100-an lehettünk, így alaptalan volt az aggodalmunk, de csak délben, az esti járat már szinte tele volt. Az út másfél órás, a katamarán kifejezetten nagy sebességgel repesztett át a Finn-öblön, így még két óra sem volt és már meg is érkeztünk Tallinba. A mi hajónk – a legolcsóbb árat kínáló (42 EUR/retúr) – egy fapados kikötőben kötött ki, de közel volt a belvároshoz, így tulajdonképpen semmi hátrányát nem éreztük az olcsóbb árú hajóútnak. Pénzt a kikötőben érdemes váltani, mert a belvárosi pénzváltókhoz képest sokkal jobb arányban váltják az eurót.

A fallal körülvett óvárost egy csendes kis utcán keresztül közelítettük meg, embert sem nagyon láttunk ott, csak figyeltünk csendben, hogy vajon merre vannak a zajos autók, tömegek, amit a Tallinról szóló leírások emlegettek. Az utcai térképeken viszont főleg szeszesital kereskedőket jelöltek a pontok, így sokat nem segítettek nekünk a főbb nevezetességek megtalálásában, így csak mentünk, amerre a lábunk vitt minket. Hamarosan rá is találtunk a főtérre, ott aztán megkaptuk, amire számítottunk: Hatalmas nagy tömeg volt, minden étterem, kávézó teraszán foglaltak voltak az asztalok, némelyikből már ekkor, délután három órakor, pityókás emberkék támolyogtak ki, valószínűleg kihasználva az alkohol olcsóságát. Körbe-körbe jártuk a szomszédos kis utcácskákat, virágpiaccal, csokoládéboltokkal és sok-sok emberrel találkozva. Közben találtunk egy turisztikai hivatalt is, itt végre begyűjtöttünk egy normális térképet, így már robogtunk is fel a dombtetőre, ahol hosszan mászkáltunk, megnéztük az ottani ortodox katedrálist, a parlamentet és még sok más egyebet is.

Tallini utcakép

Nagyon kellemes kis város, remek ötlet volt, hogy átruccantunk ide. A hazaút kicsit kalandosabb volt, mint az odaút. Volt, akit már fel sem engedtek a hajóra, olyan részeg volt, mások pedig a hajón kerültek kívül önkontrolljuk határain. Így még lopás és ebből fakadóan kisebb verekedés is volt az úton, de szerencsére mi csak távolról néztük a néha kifejezetten szórakoztató eseményeket, és tértünk haza külföldi utunkról külföldi szállásunkra.

Utolsó napunk már a hazaút jegyében zajlott, bár repülőgépünk csak délután öt órakor szállt fel, a szállást elhagyva magunkkal cipeltük bőröndjeinket, és így sétáltunk ki utoljára a kikötőbe és a Katedrálishoz. Komótosan sétálgattunk a napsütéses napon, miközben mindent, ami a Dalfesztivál miatt felépült, kezdtek lebontani, folyt a takarítás és lezárulni látszódott az év eseménye Helsinkiben. A repülőtéren azért még átéreztük ennek hatását, ugyanis a viszonylag kicsi repülőtérre rázúdult az Európa különböző országaiba hazautazni vágyó embertömeg, ami oly mértékben leterhelte a repteret, hogy szinte elviselhetetlen tömeg és hosszú-hosszú sorok fogadtak minket, na és persze sok-sok magyar híresség, akikkel így egy repülőgépen utazhattunk haza.

- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Szállást keres? Partnerünk kínálatában világszerte több ezer szállás között lehet válogatni, és több szempont szerint lehet szűrni, így biztos, hogy végül a számunkra legjobb szállást a legjobb áron foglalhatjuk le. Próbálja ki!

Booking.com