Főoldal Utazás gyerekkel Kis pingvinek nagy sikerélménye – síelés kisgyerekkel 2. rész

Kis pingvinek nagy sikerélménye – síelés kisgyerekkel 2. rész

6813

A családi síelés helyszíne tehát idén Piancavallo volt, ahol a Sítanoda által szervezett sítáborban az 5 éves kisfiunk is megismerkedett a síeléssel.

piancavallo 077

Kezdjük az elején! Két évvel ezelőtt – az akkor még épp csak 3 éves kisfiunk – kapott egy műanyag sílécet, amivel itthon üzembiztosan csoszogott át egyik szobából a másikba, és amikor esett egy kis hó tavaly, még a kertbe is kimerészkedtünk vele, ahol a csizmájára sután ráerősített léccel lecsúszott a kb. 4 méteres kis mini lejtőn. Már ennek is nagyon örültünk, szerette a lécet, szerette a havat, gondoltuk, akkor tényleg ideje komolyra fordítani a dolgokat, és igazából is megtanítani síelni.

Érkezésünk után azonnal fogadtak is minket az oktatók, így akkor megbeszéltük, hogy nincs semmi síelési tapasztalata, ezért legjobb lesz, ha a síovival kezdjük. (Volt olyan 5 éves gyerkőc, aki már tavaly síelt valamennyit, ezért ő már nem síoviba került, hanem a sísuli alsósa lett, szóval nem csak a kor számít, hanem a tudás is.)

piancavallo 078

A síovi napi 2 x 1,5 órás játékos síoktatást jelent, délelőtt és délután, így közte van 1,5-2 óra szünet. Ez alatt vagy a szülők mennek a gyerekekért, és ők viszik ebédelni, vagy kérhetnek sínapközit is, és akkor animátorok vigyáznak rá és viszik ebédelni. Mi ezt az utóbbit választottuk, és nagyon jó döntésnek bizonyult. Annyira élvezte az egész napos közös programot a kisfiunk, hogy valószínűleg az sem zavarta volna, ha csak este megyünk érte.

De persze síovi után sem állt meg az élet, délutánonként nem hüttézgettünk, nem pihengettünk, mint a régi időkben. Most épp csak levettük a sífelszerelést, már szinte indultunk is a kora esti fakultatív szervezett programokra. Egyik este korcsolyázni mentünk, másik este a közeli téli vidámparkba szánkózni és ugrálóvárazni, de volt fáklyás síelés is, amikor pedig épp nem volt külső program, akkor is mindig volt valami móka a szálláson. Arcfestés, mini disco, mesenézés – minden egyes napra jutott valami, újabb és újabb szuper élmények, amelyeket azóta is emlegetünk.

piancavallo 079

Maga a síovi egy klassz kedvcsináló alapozás volt a gyerekeknek, pont jó arányban volt benne játék és tanulás, mókázás és komolykodás. A pingvin csoport kis cirkálói jópofa játékfigurákkal játszottak a hóban, ismerkedtek a sífelszereléssel, a síelés szabályaival, és még kalózos kincsvadászatosat is játszottak, ami a mi kisfiunknál egyértelműen a hét csúcspontja lett. Imádta az egészet, még a nehéz síbakancs sem zavarta, úgy rohangált benne hegynek fel, mintha csak a kertben szaladgálna:)

Apropó, síbakancs. Ez is olyan jól van megoldva, hogy semmit nem kell venni-itthonról vinni, mert van a Sítanodának saját kölcsönzője ott helyben, így első este már át is tudtuk venni a felszerelést – menő Mignonos bukósisakkal, ami már egyenes út volt a teljes boldogsághoz:) – és ezzel sem ment az idő másnap reggel, hanem azonnal lehetett kezdeni a síelést.

A sok játék mellett persze a síeléssel is haladtak, az utolsó napra kitűzött cél az volt, hogy fel tudjanak menni a varázsszőnyegnek becézett mozgó járdán egy kisebb pálya tetejére, és le tudjanak ott jönni. (Maga az oktatás ugyanis egy felnőttek által nem nagyon használt pálya aljában zajlott, egy völgyben, szélvédett helyen, így ha fent volt is esetleg szél (és hideg), ők abból ott semmit nem érzékeltek.)

piancavallo 088Hála a szuper jó fej oktató kitartásának végül minden síovis feljutott a pályára – és le is jött:) -és a hét utolsó napján rendezett mini síversenyen is részt tudott venni mindenki. Szülőként (is) nagyon nagy élmény volt a verseny, mert hihetetlen cukik voltak a kicsik, ahogy nagy komolyan „pályabejárást tartottak” az oktatóval a verseny előtt, majd nagyon koncentrálva jöttek le a plüssfigurák által kísért mini pályán. Nálunk csak a kisfiunk volt boldogabb, főleg, amikor kiderült, hogy időeredmény alapján meg is nyerte a korcsoportját, így felállhatott a dobogó tetejére és aranyérmet akasztottak a nyakába. Majd’ kiugrott a bőréből – velünk együtt:) Ráadásul az egész olyan jó hangulatban telt, hogy szerintem kb. mindenki fülig érő vigyorral ment haza aznap a pályáról.

A fotókat Tóth Erika készítette, a Te fotóstudió’d fotográfusa.

- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Szállást keres? Partnerünk kínálatában világszerte több ezer szállás között lehet válogatni, és több szempont szerint lehet szűrni, így biztos, hogy végül a számunkra legjobb szállást a legjobb áron foglalhatjuk le. Próbálja ki!

Booking.com