Milyen egy tökéletes hosszú hétvégi célpont? Nincs túl messze, van mit látni, jó a hangulata, és még akár kirándulgatni is lehet a környékén. Salzburg pont egy ilyen hely, ami idén is bebizonyosodott, amikor egy Hochkönig-túrával egybekötött sajtóúton vettünk részt.
Az utat Salzburgerland és a Pappas Auto szervezte, így most nem saját autóval, és nem is vonattal utaztunk, hanem a Pappas által biztosított szuper autókkal, melyeket útközben alaposan le is tudtunk tesztelni. Öt autóval mentünk: egy Alfa Romeo Stelvio, egy új Mercedes-Benz A-osztály, egy CLS, egy Jeep Grand Cherokee, és egy Kia Optima SW PHEV alkotta a kis flottánkat, így utaztunk már Salzburgig is, majd onnan tovább a Hochkönig régióba. A Pappas Auto XI. kerületi Mercedes-Benz Szalonjában vettük át az autókat, és meg sem álltunk a salzburgi Pappas központig. Ott körbe is járhattuk az egész helyet, beleshettünk a kulisszák mögé is. A gyönyörű szalon ugyanis csak az egyik része, a háttérben komoly szerviz, hatalmas gumiraktár, garázs és szerelőműhely is van, autó-geekeknek igazi kis Kánaán volt.
Utunkat a Hangar-7-ben folytattuk, ami egy hatalmas üvegezett hangár, tele szebbnél szebb járgányokkal, repülőgépekkel, helikopterekkel. A Red Bull tulajdonosának gyűjteménye ez a hely, ahogy a felső szinten lévő Ikarus nevű étterem is. Sajnos csak az egyik ingyenes, és nem az étterem az:) De viccet félretéve, maga a „kiállítás” is lenyűgöző, kisgyerekes családoknak (is) érdemes lehet beiktatni.
Első napunkat egy rövid városnézéssel és sörkerti mulatozással zártuk. Magyar (de ott élő idegenvezetőnkkel) bejártuk a Kapuzinerberg környékét, a Mirabell-kertet és Mozart lakóházát is láttuk kívülről, és bár sok időnk nem volt a sétálóutcára, később azt is bepótoltuk. Időnk csak azért nem volt kora este az andalgásra, mert oda akartunk érni időben az Augustiner Bräu sörkertbe. Ez a belvároshoz közeli hatalmas, de tényleg hatalmas kerthelyiséggel is rendelkező sörkert a lehető legjobb helyszín kora esti baráti bandázásokra, egész napos városnézés utáni ejtőzésre. Óriási korsókban lehet a sört megvenni, amiből le is csúszik jó pár adag 1-1 asztaltársaságnál. Mellé pedig lehet falatozgatni is: főleg hideg dolgokat, illetve csülköt és hasonló kis könnyed húsokat.
Ott aztán persze roppant jól éreztük magunkat, ahogy mindenki más is – ez tényleg egy jó hangulatú hely, nyári estéken jobbat el sem tudok képzelni. Nincs messze a belvárostól sem, így mi is simán haza tudtunk sétálni késő este a Mozartplatz mellett lévő szállodánkig. Végigjártuk közben a híres sétálóutcát, a Getreidegasse-t, és bár a Mozart-golyót árusító Fürst cukrászda már nem volt nyitva, azért a belváros hangulata még ekkor is olyan jó volt, hogy órákig el tudtam volna még sétálgatni a kis utcákon.
Szállásunk, a Hotel Weisse Taube annyira jó helyen volt, hogy nem is volt szükség az autókra, le tudtuk tenni őket a hotel mélygarázsában, és aztán gyalog/biciklivel mentünk mindenhova. Egy-két nap alatt körbe is lehet járni Salzburg városát: a Dóm, az erőd, Mozart szülőháza és lakóháza „kötelező” program, és persze a Mirabell-kert és – rajongóknak – a Muzsika hangja híres forgatási helyszínei is azok. Mi a második napunkon biciklit béreltünk, és azzal mentünk ki a belvárostól 3-4 km-re lévő Hellbrunnig, ahol megnézhettük a kastélyt és a parkjában a híres vízi játékokat. Szerencsére nagy meleg volt éppen, így egyáltalán nem zavart, hogy a vicces idegenvezető a legváratlanabb pillanatokban fröcskölt le minket vízzel:) A mókás program után aztán visszabringáztunk a városba, és a csodaszép Stiegl Keller teraszán ebédeltünk. Nem nagyon hiszem, hogy van ennél jobb panorámájú étterem a városban, ez itt egyszerűen tökéletes.
Jobb helyen nem is vehettünk volna búcsút Salzburgtól, innen ugyanis már indultunk tovább Hochkönig régióba. Nincs messze, alig egy óra autóút (ami ilyen autókkal nyilván még rövidebbnek is tűnik:) Maria Alm / Hinterthal, ami egy prospektusba illő tökéletes alpesi kisváros. A Hotel Almhof****-ban töltöttük a hátralévő két éjszakát, de bár lett volna ott még egy hetünk!! Maga a hotel is annyira jó volt: csodás panoráma a szoba teraszáról, játszószoba és nagy kert a gyerekeknek, mini wellness, remek étterem és kedves személyzet… és még sorolhatnánk. Tényleg hibátlan volt.
Sokat persze nem időztünk itt, mert volt mit felfedezni a környéken. Érkezés után nem sokkal már indult is az első kaland: downhill túrára vittek minket, és bár páran végül inkább lentről, egy kellemes süti mellől figyeltük a történéseket, a résztvevők szerint nagy élmény egy ilyen túra. Persze a túravezetők elmondják a legfontosabb dolgokat indulás előtt, de azért nagyon kell figyelni, és rutin nélkül kicsit több mint izgalmas:) Aki viszont már nem először próbálja a hegyi bringázásnak ezt a formáját, az biztos, hogy imádni fogja. Lenyűgöző egyébként, mennyire jól ki van minden találva, hogy a téli szezon után is maximálisan ki lehessen használni az alpesi terepeket. A golfpályák, a túraútvonalak, a rengeteg biciklis útvonal. Fantasztikus tényleg.
A nagy izgalmakat egy príma vacsorával vezettük le a szálloda éttermében, majd másnap reggel egész napos e-bike túrára indultunk. Mert hát persze, vannak civil ember bőrébe bújt szuperhősök, akik simán bejárják a fél Alpokot önerőből is, de vagyunk mi, közönséges földi halandók, akik szintén szeretnének kalandozgatni, de esetleg nincs meg a kondíciónk hozzá. Na, pont erre találták ki az e-bike-okat. Van egy kis elektromos motor a bringába építve, amit be lehet kapcsolni meredek szakaszokon, de csakis akkor, ha egyébként is tekerjük a biciklit. Tehát nem olyan, mint egy kismotor, nem arról van szó, hogy gombnyomásra átvált motoros üzemmódra, és onnantól kezdve csak nézelődhetünk. Szó sincs erről. Csak akkor megy a rásegítés, ha egyébként is tekered. Szóval megúszni nem lehet a munkát:), de ezeket a nagy dombokat és hegyeket így azért sokkal könnyebb bejárni.
Több fokozat közül lehet választani, erőnlét és meredekség függvényében mindenki maga döntheti el, hogy épp csak egy kicsi, vagy esetleg maximális támogatást kér a bringától. Azzal azonban számolni kell, hogy véges az elektromos motor kapacitása. Előbb-utóbb lemerül, ha sokat használjuk. Persze van rá megoldás: fel lehet tölteni, csak úgy kell megtervezni az utat, hogy olyan hütték is útba essenek, ahol van „töltőállomás” (összesen 18 töltőállomás van Hochkönig régióban).
Így jártuk be tehát a környéket mi is, közben megebédeltünk a Bürglalmban, majd kellemesen fáradtan értünk vissza a szállodába délután. Az estét a Jufenalm Hotel éttermében töltöttük, ami maga a nyugalom szigete. Vacsora után egy pohár borral üldögélni és nézni, ahogy lemegy a nap a hegyek mögött… hát igen, ilyen egy idilli este.
Utolsó napunkon már csak egy rövid kirándulásra volt idő, így a Schwarzeckalmbahn felvonóval libegőztünk egy kicsit, majd egy fél órás kis hegyes-völgyes séta után megebédeltünk egy kis hegyi hüttében és aztán hazaindultunk a szuper autókkal.
Nehéz lenne tartalmasabb hétvégét összeállítani, de Salzburgot pont ezért lehet annyira szeretni. Itt bármikor megtörténhet, hogy délelőtt még Mozart lakóházában sétálgatsz, délután pedig már egy hegyoldalról száguldasz lefele talpig védőfelszerelésbe öltözve. Nem lehet megunni, tényleg csodás vidék, alig pár órára tőlünk.
Szállást keres? Partnerünk kínálatában világszerte több ezer szállás között lehet válogatni, és több szempont szerint lehet szűrni, így biztos, hogy végül a számunkra legjobb szállást a legjobb áron foglalhatjuk le. Próbálja ki!
Booking.com
