A svájci, német és francia határon fekvő Bázel látnivalók sokaságát nyújtja, és főként nyáron fantasztikus hangulata van a dimbes-dombos óvárosnak, a színes házakkal, a folyóval, a pezsgő hangulatú, kiülős éttermekkel. Egy-két napot mindenképpen érdemes itt eltölteni, igazi felüdülés lesz. Én is ennyit tudtam rászánni, jöjjön is a személyes élményem, tapasztalataim.
Baselben hűvös idő és csepergő eső fogadott, amit alapvetően nem kíván az ember egy ilyen úton, amikor a program nagy része szabadtéri, de az elmúlt napok hősége után szinte még élveztem is, hogy kicsit ázok…aztán mire beértem a bázeli repülőtérről a városba, már zuhogott, úgyhogy futólépésben érkeztem meg a szálloda recepciójára.
Becsekkolás után leültem egy kicsit, hogy átnézzem a kapott anyagok alapján a repülőn megtervezett útvonalamat és egy ideig nem zavart, hogy odakint szakad az eső, de amikor egy órával a tervezés befejezése után is még tétlenül malmoztam, akkor már azért kezdtem tartani tőle, hogy nem lesz elég az idő a tervezett útvonal bejárására.
Szerencsére az eső végül megadta magát, és amikor útnak indultam, már csak csepegett. Bázel nem túl nagy város, de azok alapján, amit olvastam róla a felkészülés alatt, sok érdekes múzeum van itt és „pezsgő kulturális élet jellemzi”, így ha valaki több napig marad, akkor is bőven van mit csinálni. Kb. 150 ezren lakják, turistából sincs sok még július közepén sem.
Látnivalók Bázel óvárosában
Néhány száz méter után, a Rajnán átsétálva elértem az óvárosi részt, ami már az első pillanatban nagyon megtetszett. Dimbes-dombos terület, több száz éves, színes házak, hangulatos utcácskák, nem volt nehéz dolga velem a városnak.:)
A városháza
Első megállóm a piactér és az ott lévő Városháza volt, ami piros, díszes falaival eltéveszthetetlen látványosság. Érdemes bemenni a város udvarára is, a belépés ingyenes. Nekem kicsit sok volt a díszítés a falakon, de mindenképpen impozáns látványt nyújt.
A Spalentor
Ezután a nagyon szépen rendezett házak és színes spalettáik kíséretében a három megmaradt városkapu egyikéhez, a Spalentorhoz mentem, ami tényleg az óváros szélét jelenti, mivel azon túl már egyből modern épületekkel folytatódik a város. Néhány fotó után inkább vissza is fordultam és újra a szűk utcácskák és a patinás házak között sétálgattam, egészen a központig, ahol egyre több ember, üzlet, és étterem volt, autó viszont szerencsére egy sem, ugyanis a belváros nagy része autómentes övezet.
A Münster
A központi rész után a Münster, azaz a bázeli székesegyház felé folytattam az utam, ami kiemelkedik a többi épület közül. Nemcsak azért, mert magas :), hanem azért is, mert a város egyik legmagasabb pontjára épült, és így meghatározza Bázel városképét is. A katedrális előtti hatalmas tér kedvelt találkozóhely a helyiek körében és koncerteket, egyéb rendezvényeket is szoktak itt tartani, bár most üres és csendes volt.
Az épület hátsó, nyugalmas, fás kertjéből gyönyörű kilátás nyílik a Rajnára, a városra és az egész környékre. Az időjárással is mázlim volt, mert mire ideértem, az eső már rég elállt és a nap is kisütött. Néhány percig maradtam még, figyeltem a várost, és közben két érdekes dologra figyeltem fel a Rajnán.
Az egyik egy bárkára hasonlító hajó volt, ami az erős sodrású folyóban a két part között közlekedett, de olyan szabályosan mintha egy, a két part közé húzott egyenes vonal mentén mozogna. Innen még nem láttam pontosan, de ez a bárka tulajdonképpen kompként üzemel, méghozzá úgy, hogy a két part között kifeszített acélsodronyra kapcsolódik és motor nélkül, a folyó sodrását kihasználva jön-megy a két part között. Nagyon jópofa volt, el tudnám képzelni itthon is akár. Később megnéztem, Münster ferry a neve és 1-2 svájci frankért lehet átkelni vele a folyón, de ha van nálunk Basel Card, akkor ingyenes egy menet.
A másik dolog, amit innen a magasból kifigyeltem, az viszont még ennél a “bárkakompnál” is jobb volt. Először csak azt vettem észre, hogy a folyóban emberek vannak. Nagyon csodálkoztam, mert ilyen erős sodrású folyóban, pláne a városi szakaszon nem szoktak fürdeni. De ahogy néztem, egyre biztosabb voltam benne, hogy embereket látok, amint sodródnak a Rajnában a hidak között. El is indultam lefelé a híd felé, hogy közelebbről is megnézzem ezt a strandolást, és közben azon gondolkodtam, hogy vajon hogy működik ez az egész, hiszen miután beugranak a vízbe, a folyó egyből elsodorja az embereket, így esélyük sincs visszaúszni a ruhájukért.
Arra gondoltam, hogy ez az egész talán szervezett, és egy mikrobusszal viszik utánuk a ruhájukat egy kijelölt pontra, ahol kihalásszák őket a vízből. De ennél az egész sokkal egyszerűbb. Az emberek a ruhájukat egyszerűen berakják egy vízhatlan zsákba, ami tulajdonképpen úszógumiként is funkcionál, majd beugranak a vízbe és sodródnak, úszkálnak. Ahol éppen gondolják, ott pedig kijönnek a vízből. A part jelentős szakasza ugyanis egy hatalmas lépcsőhöz hasonlóan van kialakítva, így előbb-utóbb mindenkinek sikerül megkapaszkodnia valahol.
Miután kievickélnek a vízből, megtörölköznek, felöltöznek, a zsákot kifordítják – így a vizes rész kerül belülre a törölközővel és a fürdőruhával együtt – és mennek útjukra. Ez az egész annyira tetszett és olyan ötletes volt, hogy majdhogynem kedvet kaptam hozzá én is, de végül úszás-sodródás helyett csak simán visszasétáltam a szállodába.
A leghíresebb Bázeli látnivalók térképen. Gyalog is könnyen bejárhatók az egymáshoz közel található nevezetességek.
Szállást keres? Partnerünk kínálatában világszerte több ezer szállás között lehet válogatni, és több szempont szerint lehet szűrni, így biztos, hogy végül a számunkra legjobb szállást a legjobb áron foglalhatjuk le. Próbálja ki!
Booking.com
