Az első repülésükre készülők kalauza A-tól Z-ig

Az első repülés mindig izgalmas, ezért összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat, amire érdemes figyelni.

Indulás előtt célszerű megnézni a légitársaság és a reptér honlapját, és megnézni, pontosan milyen szabályok vonatkoznak a járatunkra (mikor kezdődik a check-in (utasfelvétel), mekkora a feladható és a kézipoggyász mérete, mit lehet a kézipoggyászban felvinni a gépre, van-e lehetőség on-line check-inre, mi a teendő átszállásos utazás esetén, stb.). A különböző légitársaságoknak eltérő poggyász szabályai vannak, ezért fontos, hogy tudjuk, arra a járatra, amivel utazni fogunk, pontosan milyen előírások érvényesek. Ha ez megvan, és aszerint pakolunk, akkor a reptéren már nem érhet minket meglepetés. Fontos, hogy a csomagokon legyen rajta a név, cím, telefonszám, ha esetleg elveszne, könnyebben elérjenek minket. Legyen a kézitáskában biztonságos, de könnyen elérhető helyen az útlevél és a repülőjegy, ne a reptéren kelljen majd keresgélni, mert többször is szükség lehet rájuk.

A repülőtér felfedezése az első repülés előtt

Első repülés előtt nemcsak maga a repülés, de a reptéri események is érdekesek, izgalmasak, ezért érdemes a felszállási időpont előtt kb. 2,5 órával kimenni a reptérre. Rutinos utazóknak is 2 óra az ajánlott minimum ráhagyás, kezdőknek viszont érdemes több időt hagyni a reptér „felfedezésére”. A repülőterek honlapján akár előre is meg lehet nézni a reptér térképét, így nem ott kell majd kitalálni, hogy melyik a mi terminálunk, melyik az indulási szint, stb, stb.

Ha úgy alakul, hogy az első repülésre külföldön kerül sor, akkor vagy az adott hely nyelvén vagy angolul kell majd kommunikálni. Ha esetleg nyelvi nehézségek adódnak, érdemes a sorban körülöttünk állók segítségét kérni, néhány alap mondatot előre begyakorolni, vagy akár papírra leírni.

Repülés előtti check-in

A reptéren több dolog is fog történni: ha nem checkoltunk be előzetesen online, akkor itt, a reptéren kell ezt megtenni. Kivetítőkön mutatják a járatok listáját, ki kell keresni a sajátunkat – ügyelve arra, hogy ne csak a városnév, hanem a járatszám alapján is beazonosítsuk a gépet, van olyan ugyanis, hogy egy időben akár több járat is indul 1-1 nagyvárosba. Nekünk azonban nem mindegy, hogy melyik légitársaság gépére szállunk fel, ezért fontos, hogy a járatszám alapján keressük ki a listán a járatunkat. Ha ez megvan, akkor meg kell keresni a listán sorszámmal jelzett pultot. (Egy járathoz általában több check-in pult is tartozik, bármelyikbe be lehet állni a sima jeggyel. A business class, elsőbbségi jegy és egyéb speciális utasok számára általában fenntartanak egy külön pultot, hogy ők gyorsabban tudjanak haladni, ezért oda csak ők állhatnak be.)

A check-in pultnál az úti okmányok ellenőrzését követően megkapjuk a boarding passt, vagyis a beszállókártyát, és itt adjuk le a feladandó poggyászt is. Lemérik, és felcímkézik, innentől kezdve erre nincs gondunk, majd érkezéskor kapjuk kézhez újra. A beszállókártyán már szerepelni fog az ülőhelyünk száma is. Indulhatunk is a repülőgéphez, illetve előbb a tranzitba.

Reptéri biztonsági ellenőrzés

Ehhez azonban még előbb át kell jutni a biztonsági ellenőrzésen. Táblák jelzik, hogy merre kell menni, és ha megvan, itt is ki kell várni, míg sorra kerülünk. Ez zsúfolt kora reggeli és esti időszakokban, és hatalmas reptereken hosszan kígyózó sorokat is jelenthet, emiatt is fontos, hogy elég korán kimenjünk a reptérre. Általában ez az a pont, ahol el kell búcsúzni azoktól, akik kikísértek minket a reptérre, de nem utaznak velünk. Ennél tovább ők már nem jöhetnek.

Ezen a részen már táblák is folyamatosan emlékeztetnek, de jó tudni is, hogy amikor sorra kerülünk, akkor a futószalagra helyezett nagy műanyag tálcákba kell majd pakolni a dolgainkat:

• kisbőröndöt,
• hátizsákot,
• retikült,
• kabátot, sálat, sapkát,
• (nap)szemüveget,
• (fémtartalmú) karkötőt, ékszereket, karórát, kulcsot,
• sok esetben még a kardigánt is, és amennyiben kérik,
• a cipőt/csizmát/bakancsot is.

A zsebekben sem maradhat semmi olyan, ami „sípolhat”: az aprópénzt és a telefont is a tálcákba kell tenni, és a táskákból ki kell venni és látható helyre tenni a laptopot, táblagépet és egyéb elektronikai eszközöket. Ha fémcsatja van az övnek, azt is a tálcába kell tenni, és bár levenni előzetesen nem kell, jó tudni, hogy sokszor a melltartó csatja is besípol. Ezt a biztonságiak is tudják, ilyenkor egy másodlagos ellenőrzéssel meggyőződnek róla, hogy nem más okozta a sípolást, de ettől nem kell tartani.

A tálcákba kell tenni egy zárható tasakba zárva mindent, ami folyékony halmazállapotú. Ennek szigorú szabályai vannak, egy tubus/tégely/kisüveg sem lehet 100 ml-nél nagyobb űrtartalmú, és összesen maximum 1 liter űrtartalmú folyadék vihető fel a fedélzetre. Van, ahol elég egyszerűen a tálcába tenni a krémet, fogkrémet, stb., de van, ahol nagyon szigorúan veszik azt, hogy zacskóban legyen minden (egyes helyeken éppen ezért adnak is zacskót, de ez viszonylag ritka). Ha van feladott csomagunk, akkor érdemes inkább abba tenni az ilyen dolgokat, és csak a legszükségesebbeket, vagy extra értékes parfümöt, krémet tenni a fedélzetre is felvihető kézipoggyászba. A 100 ml-es limit az üdítőkre is vonatkozik: 2-3-5 dl-es üdítőket sem lehet bevinni. Ezeket ha idáig nem dobtuk ki, itt el fogják venni, ha még van bennük folyadék. Üresen azonban vihetjük magunkkal. Érdemes tájékozódni az élelmiszerekről is, nehogy itt vegyék el a finom, nagymama által főzött 500 ml-es lekvárt, vagy a különleges csokoládét – van, ahol szigorúak a szabályok, kár lenne kockáztatni. A feladott poggyászra (tehát az a csomag, ami a gép rakterében utazik, nem a fedélzeten) ilyen szabály nem vonatkozik, abba nagyobb űrtartalmú krémeket, naptejet, stb. is tehetünk.

A biztonsági vizsgálat általában annyit jelent, hogy miután mindent a tálcákba raktunk, egy detektoros kapun kell átsétálni. Ha sípol, akkor valamit találtak, ha nem sípol, akkor rendben vagyunk, mehetünk tovább. Közben a csomagjaink is átmennek egy átvilágításos vizsgálaton, így az is át fog érni – nagyjából velünk egy időben. Ha sípolt a kapu, akkor általában egy biztonsági ember alaposabban is átvizsgálja az utast, és ugyanez igaz a csomagra is. Van, hogy fennmaradt véletlenül egy gyűrű, vagy a farzsebben pár fémpénz, esetleg a cipőben van egy általunk eddig nem is ismert vasbetét – nem kell megijedni, számos oka lehet a sípolásnak akkor is, ha egyébként nagyon körültekintőek voltunk. Csomagok esetében ugyanez igaz: ha látnak az átvilágítás közben valami gyanúsat, akkor megvárják, míg odaérünk a csomaghoz, és megkérik, hogy pakoljuk ki. Van, hogy kézi detektorral végigmennek rajta, máskor valamilyen speciális eszközzel vizsgálják át.

A tranzit, avagy kisváros a reptéren

A „nehezén” túl is vagyunk, bejutottunk a tranzitba! Üzletek, éttermek, Duty free shopok, újságosok és ajándékboltok várnak ránk ezen a részen. Ha időben kiértünk a reptérre, és zökkenőmentesen zajlott a check-in és a biztonsági átvilágítás, akkor sok esetben itt még van 30-40 percünk, amit pénzköltéssel is tölthetünk :).

Fontos azonban, hogy első dolgunk az legyen, hogy megnézzük valamelyik kivetítőn, pontosan melyik kapu (gate) tartozik a mi járatunkhoz, és mikor kezdődik a beszállás. Nagyobb reptereken még azt is ki szokták írni, hogy az a kapu kb. hány percre van attól a ponttól, ahol épp állunk. Ezt fontos figyelembe venni, és ha nincs kiírva, akkor is érdemes éttermezés-shoppingolás előtt felmérni, hogy kb. merre és milyen messze lehet a kapu, mert van úgy, hogy nem látszik, de valójában még hosszú percekig tartó sétába telik, míg elérünk oda. Becsapós tud lenni, nem érdemes kockáztatni, mert aztán nagy futás lesz a vége. (Budapesten például a fapados gépek többségéhez ki kell menni az épületből, és aztán egy nagy bádogsátorban kell megvárni a beszállást. Vannak repterek, ahol busz visz ki a gépekhez, és olyat is láttunk már, hogy 20-25 percet kellett sétálni egy kapuig.)

Ha van idő, akkor érdemes körülnézni a boltokban (még akkor is, ha egyébként nem akarunk vásárolni): általában szép, elegáns üzletekről van szó, olyan az egész, mintha egy külön kis város lenne itt. Első repülés alkalmával ez is hozzátartozik az „élményhez”, de persze egy hetente kétszer utazó üzletember számára már nem feltétlenül érdekes ez a rész. A reptéri üzletek általában elég drágák, de be lehet szerezni itt mindent, ha épp úgy alakul, hogy nagy szükség van valamire: ajándék a vendéglátóknak, szuvenír az otthoniaknak, ruhák, ha véletlenül elfelejtettünk valamit hozni, esernyő, könyv, magazin, táska, nyakpárna és plüssállatka is kapható, és persze étel-ital is bőven akad. Vannak dolgok, amiket simán meg lehet venni, de van, amihez be kell mutatni a beszállókártyát. Itt már nyugodtan vehetünk üdítőitalt is, ezt már nem fogják elvenni. Éttermek, kávézók, italautomaták is vannak itt általában, sőt, akár mini pultok is, ha nem, vagy nemcsak enni, de közben dolgozni is akar valaki.

A reptereken általában van WiFi, sokszor ingyenes, bár van, ahol regisztrációhoz kötik. Ha fontos, hogy legyen, akkor érdemes indulás előtt, még otthon utánanézni, mik a lehetőségek az érintett reptereken. Vannak honlapok, ahol összegyűjtötték, melyik reptéren milyen internetezési lehetőségek vannak, sőt, akár még a jelszavakat is meg lehet előre találni. Konnektorok és USB-aljzatok is vannak több helyen, így akár telefont is tudunk tölteni vagy bedughatjuk a számítógépet, stb. Mosdó, pelenkázó-helyiség is több helyen van, ezeket a szükségleteket is érdemes letudni felszállás előtt, itt azért kényelmesebb, mint fent a gépen.

Beszállás a repülőgépbe

A beszállás megkezdésére már ott kell lenni a kapunál, ezt egyébként általában hangosbemondón is bemondják, így ha a közelben vagyunk, hallani fogjuk, hogy megnyitották a kapunkat. Ahogy megnyitják a kaput, az utasok többsége felpattan a helyéről és beáll a sorba, vagy már korábban kialakul a sor. Ennek általában nincs sok értelme, mert ma már a fapados légitársaságok is konkrét helyre adják a jegyeket, így nem lesz jobb helyünk attól, hogy hamarabb szállunk be a gépbe. A kisgyerekesek, a priority és egyéb extra szolgáltatást igénybevevők elsők között szállhatnak be, míg a többiek érkezési sorrendben. Nagy repülőgépeknél szektorokra szokták osztani a gépeket, és bemondják, hogy mikor melyik szektorhoz tartozók sorakozzanak. Természetesen ezeket rugalmasan kezelik, ha valaki épp lemaradt a saját szektorának beszállásáról, nem fogják otthagyni, be fogják engedni a másik csapattal is.

Itt még egyszer vetnek egy pillantást az úti okmányokra, és leolvassák a beszállókártyát, majd mehetünk is a gépbe. (Megesik, hogy itt még valamit variálnak a kézipoggyászokkal, ha túl sok van belőlük, vagy ha a méretei nem megfelelőek.) Van, hogy folyosón (csápon) keresztül tudunk beszállni a gépbe, de van, hogy még buszozni, sétálni kell (téli időszakban ezzel a ruházkodás miatt számolni kell!).

Beszálláskor általában egy stewardess vagy steward fogad minket. Gépenként változik, hogy itt is megnézik-e még a beszállókártyát, vagy nem, ezért jobb, ha továbbra is kéznél van, már csak azért is, hogy tudjuk, melyik helyre szól a jegyünk. Soronként számozzák a gépeket, egy soron belül pedig az egyes üléseket betűvel jelzik. Ha megvan a helyünk, akkor már csak el kell pakolnunk a dolgainkat, és készülhetünk a felszállásra. Könyvet, tabletet, üdítőt, stb. érdemes már most kivenni a táskából, hogy kéznél legyen majd. Kisebb táska, hátizsák elfér az előttünk lévő ülés alatt, a lábunknál is, nagyobb táskákat, kabátot, stb., fel kell tenni a felső poggyásztartóba. Ha esetleg már tele van a legközelebbi tároló, akkor mehetünk előrébb, hátrébb is, nem üléshez kötöttek a tárolók, sőt, ha sehova nem fér, akkor lehet, hogy a stewardess viszi majd el, és keres a csomagunknak helyet. Érdemes megjegyezni, hova tette.

Ha mindent elpakoltunk, leülhetünk. Be kell csatolni az övet, ehhez általában van egy kis tájékoztató is az előttünk lévő ülés hátlapján vagy a hátlapjára szerelt zsebben, de ha nem sikerül, akkor a légiutas kísérők segítenek. A kis tájékoztatólapon általában az is rajta van, hogy az elektronikai eszközöket fel- és leszállás közben nem szabad bekapcsolni, a mobil/okostelefont – ha van rajta – „repülési módba” kell kapcsolni, ha nincs rajta ilyen, akkor ki kell kapcsolni. Ha mindenki beszállt a gépbe, és elfoglalta a helyét, akkor a stewardessek megtartják a biztonsági információkról szóló tájékoztatójukat: a biztonsági öv becsatolásától kezdve a mentőmellény használatán át a vészkijáratok bemutatásáig sok hasznos információt elmondanak. Érdemes odafigyelni, általában elmondják az indulási/landolási ország nyelvén, és angolul is, de ha esetleg egyiket sem értjük, akkor a mozdulataik is érthetőek.

Ezután általában végigmennek a gépen, és ellenőrzik, hogy mindenki be van-e csatolva, a csomagok megfelelően vannak-e elhelyezve, fel vannak-e húzva a sötétítők az ablakokon, és ha valami nincs rendben, szólnak. Közben már a gép kezd kigurulni a kifutópályára, néha a kapitány is beszél pár mondatot az utasokhoz, majd ha minden rendben, következik a felszállás.

Elérkeztünk az első repüléshez

Első repülés esetén ez az egyik legizgalmasabb rész, de van, akinek még harminc repülés után is izzad a tenyere, és a biztonság kedvéért inkább csak előre néz. Ez habitus kérdése, az első felszállás tényleg különleges mindenkinek, a sokadik repülésnél viszont már szinte fel sem tűnik, épp csak a repülőgép gyorsulását és a felemelkedést érzékeljük, komolyabb izgalommal már nem jár.

Érdemes rágózni, cukorkát szopogatni, valamit rágcsálni vagy egyszerűen csak nagyokat nyelni, hogy ne duguljon be a fülünk a nyomásváltozás miatt. A könyv/magazin/rejtvény viszont még várhat egy kicsit, első repülés esetén érdemes simán előre nézve várni az emelkedést, vagy kinézni az ablakon. Hányós típusoknak érdemes bevenni repülés előtt egy Daedalon tablettát vagy B6 vitamint. (Persze a háziorvosunkkal mindenképpen konzultáljunk erről még jóval a repülés előtt.) Pár percről van szó, viszonylag gyorsan eléri a gép a repülési magasságot, amit jeleznek is, akkor lehet ugyanis kicsatolni a biztonsági övet, és szükség esetén felállni, mosdóba menni, csomagokból kivenni ezt-azt, tabletet elővenni, stb.

A magasban már jó időjárás esetén semmi izgalomra nem kell számítani, ha turbulencia miatt rázósabb szakasz következik, akkor úgyis szólnak a stewardessek, és olyankor vissza is kell ülni a helyünkre, a biztonsági övet pedig be kell csatolni. Nagyobb gépeken az előttünk lévő szék hátlapján egy kis monitor is van, amin térkép mutatja az útvonalat és az aktuális helyzetünket, magasságot, stb., és fülhallgatót használva akár filmeket is nézhetünk rajta, vagy akár játszhatnak is a gyerekek a beépített játékokon. A rövidebb távokra használt gépeken ilyen általában nincs, magunknak kell gondoskodni az idő eltöltéséről. Hosszabb út esetén fel kell állni néha pár percre, akár egy-két tornamozdulatot is elvégezhetünk, jót tesz a lábaknak, a vérkeringésnek, de elég nagy a jövés-menés a folyosókon, sokat nem tudunk mászkálni.

Hagyományos légitársaságok gépein az út hosszától függően egyszer/többször is szolgálnak fel ételeket. Ilyenkor az előttünk lévő ülésre szerelt kis asztalt le lehet hajtani, nem egy óriási hely, de megoldható az étkezés. Ha a repülőjegy ára nem tartalmazza az étkezést, akkor is lehet enni a gépen: megehetjük a saját elemózsiánkat, és vásárolni is lehet. A stewardessek végigvonulnak a gépen, és lehet tőlük pár túlélőfalatot venni: szendvicseket, csokikat, chipset, üdítőt – ezekről általában van egy kis brossúra az előttünk lévő ülés zsebében.

Evés-ivás-vásárlás után még általában begyűjtik a szemetet a légiutas kísérők, majd leszállás előtt 10-15 perccel már bemondják, hogy közeledünk, és lassan mindenkinek vissza kell ülni a helyére. Ilyenkor is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a felszálláskor. El kell pakolni az elektronikai eszközöket, nem lehet már mászkálni, és az ablak sötétítőket is fel kell húzni.

Leszállás után

Landolás után sem szabad még kicsatolni az öveket, bár ilyenkor már csak gurul a gép, még jó pár percbe beletelik, míg fel lehet állni a helyünkről. A reptér méretétől függően akár 10-20 perc is lehet, míg a kifutópályáról begurul a gép a helyére. Ha megállt, akkor pittyen a kijelző, és kialszik a biztonsági övet jelző kis ikon, ilyenkor lehet felállni. Általában mindenki egyszerre mozdul, és egyszerre szeretné levenni a csomagját, felvenni a kabátját és elindulni az ajtó felé, így elég nagy tumultus alakul ki a folyosókon. Ha nem kell rohannunk másik géphez, buszhoz, bárhova, szóval, ha van plusz 5 percünk, akkor érdemes inkább ülve maradni, amíg a többség összeszedi magát, így kényelmesebb lesz a leszállás.

Van, amikor csápra érkezik a gép, ilyenkor általában csak az első ajtót nyitják ki, de van, amikor kinyitják a hátsót is, és ki kell menni a betonra, és vagy gyalog, vagy az ott várakozó reptéri busszal visznek el a terminálhoz. Ott általában egyértelmű, merre kell menni, országtól függően még útlevél-ellenőrzés/bevándorlási hivatali ellenőrzés vár ránk. Ez csúcsidőben, forgalmas reptereken nagyon hosszú sorokat és sok várakozást is jelenthet, de kisebb reptereken, EU-s országokban pár perc alatt lerendezhető. Itt is van mosdó, és amíg várjuk a csomagot, rendbe lehet szedni magunkat, ha szükséges. Nagyobb reptereken itt is vannak üzletek, éttermek, és van, hogy nagyon sokat kell sétálni, hogy eljussunk a csomagokig, így itt is kell ráhagyással számolni, nem érdemes még taxit/transzfert hívni.

A repülés előtti check-in során feladott poggyászokat a „baggage claim” feliratot követve találjuk meg. Kivetítőn jelzik, melyik járathoz melyik futószalag tartozik. Körbe-körbe mennek a futószalagon a csomagok, ha véletlenül nem sikerül elsőre levenni a bőröndöt, nem kell megijedni, jön majd újra. Sok hasonló bőrönd és táska van, ezért érdemes valami megkülönböztető jelzést tenni a sajátunkra indulás előtt, akár csak egy színes szalagot a zipzárra, hogy könnyebben felismerhető legyen ilyenkor. Mindenképpen meg kell nézni, hogy tényleg jót vettünk-e le: a ráragasztott papíron szerepel a nevünk, így az alapján biztosak lehetünk benne, hogy nem valaki másnak a bőröndjét visszük magunkkal.

Ha minden csomag megvan, akkor már csak az Exit (kijárat) feliratot kell megkeresni, és már mehetünk is. A fotocellás ajtón kilépve megkereshetjük a hozzátartozóinkat, barátot, szállodai transzfert, stb., vagy mehetünk egyből a metróhoz/vonathoz/buszhoz/taxihoz. Általában jól ki van táblázva minden, így az első repülés élményével a zsebünkben már indulhatunk is utunkra.