Vendégségben az Öreg Hölgynél

Párizsra nem lehet elég egy rövid, néhány napos városnéző látogatás. Ezt már az induláskor is sejtettük, ennek ellenére megpróbáltunk a lehető legtöbb helyre eljutni a rendelkezésünkre álló négy és fél nap alatt. A terv sikerült, mindent láttunk, amit elterveztünk, és bár utána napokig járni is alig bírtunk, ma már újra nyakunkba vennénk a várost, hogy ismét bejárjuk minden zegét-zugát.

Első nap

Augusztus elején repültünk Párizsba a Ferihegy 1 repülőtérről. Az épület nagyon modern, tiszta, felújított állapotában kellemes körülményeket biztosít az utazóknak. Repülőgépünk késés nélkül érkezett az Orly-Sud reptérre, ahonnan az Air France buszával (8 EUR/fő/út) félóra alatt bejutottunk a belvárosba, az Invalidusok megállójába. A közelben lévő metróállomáson jegyet váltottunk (egy útra 1,4 euróért – célszerű aprópénzt vinni magunkkal, mert nem mindenhol működött a pénzváltó automata). Szállásunk, a kellemes, három csillagos Hotel Cordelia a Madeleine templom melletti utcában volt. Rövid pihenés után, fél öt körül elindultunk első utunkra. A Grand Boulevardra sétáltunk ki, ahol óriási tömeget találtunk az áruházak körül és az üzletekben is. Rövid séta után rátaláltunk a lenyűgöző, arany szobrokkal ékesített Operára, ahol sajnos tüntetők tömegébe ütköztünk, ezért sietve el is hagytuk a terepet és a Vendome tér felé vettük az irányt. A hatalmas tér közepén egy oszlop áll, körben gyönyörű paloták, úgyhogy néhány fénykép erejéig megpihentünk.

Hét óra körül kicsit felfrissítettük magunkat a szállodában, majd újra metróra szálltunk és egészen a Bastille megállóig mentünk, ahol az 1830-as júliusi forradalom emlékére állított oszlop magasodik és érdekességként a párizsi csatornahálózat nyitott állapotban megtekinthető. Rövid nézelődés után újra metróra szálltunk és a Városházáig utaztunk, amelynek méretei, esti kivilágítása mindkettőnket lenyűgözött. A közelben lévő, stílusában merőben más Pompidou központ is megérte a sétát, amely meglepő módon házak közé van beszorítva, így nincs igazán elég rálátás a különleges épületre. Visszasétáltunk a Városházához, ahonnan már csak egy ugrás volt a Notre-Dame székesegyház.

A Szajna kis hídján át közelítettük meg a csodálatos templomot, melyet oly sokszor láttunk már képeken, filmeken, és végre saját szemünkkel is láthattuk. A templomban rengeteg ember ült a padokban, és egy Párizsról, illetve a Notre-Dame történetéről szóló filmet vetítettek, amiből mi is rengeteg érdekes dolgot megtudtunk a több száz éves épület történetéről, illetve arról, hogy hogyan őrizte meg napjainkig fantasztikus képét. Felemelő érzés volt, amikor bent ülve egyszer csak megszólalt az este 10 órai harangszó. Hazavezető utunkon meglepve tapasztaltuk, hogy még 11 óra körül is rengetegen voltak az utcákon.

Második nap

Gyors reggeli után szállásunktól elsétáltunk a Concorde térre, amelynek sarkán szimmetrikusan felépített palotákat láthattunk, és ahol elámultunk a hömpölygő kocsi áradaton, de legnagyobb meglepetésünkre dugót nem láttunk. Messziről is látszott a híres obeliszk, de most nem időztünk a körbejárásával, hanem átvágtunk a parkon és a több méter széles járdákon felsétáltunk egészen a Diadalívig. Kényelmesen sétálva kb. egy órába került, mert közben meg-megálltunk, hogy megcsodáljuk olyan nagy francia politikusok szobrait, mint például de Gaulle, vagy Clemanceau. A Champs Elysées-n számtalan szalon, étterem, teraszos kávéház szippantotta be az óriási tömeget.

A Diadalívet aluljárón keresztül közelítettük meg, ahonnan felérve csodálatos látvány fogadott. Egyik oldalról elláttunk egészen a Concorde térig, a másik oldalon pedig a Défense negyedben az új diadalív magasodott. Fantasztikus volt az innen elágazó 12 sugárút és a távolban magasodó Eiffel-torony látványa. Hosszas nézelődés után aztán – kifáradva az egyórás sétától – vettünk egy-egy 3 napos Paris Visite kártyát, ami valamennyi közlekedési eszközre érvényes Párizs 3 belső zónájában (18,25 EUR). Felszálltunk a 6-os metróra és már robogtunk is a Trocaderóig, ahol a Chaillot-palota mellvédjéről gyönyörködtünk az Eiffel toronyban, a Mars-mezőben. Innen lesétáltunk az Eiffel-toronyhoz, de mind a négy lábánál olyan hosszú sor állt már ekkor délben a liftekre várva, hogy teljesen reménytelen volt, hogy még aznap feljussunk az „Öreg Hölgyre” (7,7 EUR). Fantasztikus mérnöki munka, csodálatos vasszerkezet ez az óriás, amelyre felnézni lenyűgöző, de egyben félelmetes is.

Ezt követően a Mars-mezőn sétáltunk át, ahol sok, a sétától kitikkadt és kifáradt, pázsiton heverő, piknikező család múlatta az időt. Következő célállomásunk az Invalidusok Dómja volt, amelynek aranyozott kupolája már messziről látszott. 7,5 euróba került a belépőjegy, amely a Hadtörténeti Múzeum megtekintésére is belépésre jogosít. A Dómban, a kupola alatt található Napóleon sírja, a monumentális vörösesbarna márvány szarkofág.

Néhány kiállító terem megtekintése után átsétáltunk az épületegyüttes zárt udvarán, majd az ágyúsorok mellett elhaladva az Esplanade-ra jutottunk. Erről a hatalmas térről elénk tárult a Párizs legszebb hídjának tartott, III. Sándorról elnevezett híd. Az Invalidusok metró megállójának közeléből egy RER-pótló busszal elmentünk a Quartier Latin-be, a Boulevard Saint-Michel sarkán szálltunk le és megcéloztuk a Pantheont, ami magasan kiemelkedik a Sorbonne főépülete mögött. Ezt követte a Luxemburg-kert, ahol szinte felüdülés volt a pihenés és a gyönyörű kert látványa, tele pihenő, napozó emberekkel és a kis tavon vitorlásokat terelgető gyerekekkel.

Lesétálva a Szajna irányába, hangulatos, ajándék boltokkal, apró büfékkel, éttermekkel telezsúfolt szűk utcákba jutottunk, ahol rengeteg turista töltötte idejét és költötte pénzét. A Szajna rakpartján apró fabódék sora kínál könyveket, ceruzarajzokat és egyéb párizsi emléktárgyakat. A rakpartról a Cité épületeinek remek látványa tárul a sétáló elé : a Conciergerie, a Notre-Dame vagy pl. a Sainte-Chapelle karcsú tornya. Az egész napos városnézés nagyon fárasztó volt, ezért visszaindultunk a szállodába. Busszal végig a Szajna parton, túloldalon a Louvre, a Tuileriák kertje, a Szajnán a turistákkal zsúfolt sétahajók látványa kísért bennünket. Az Invalidusoktól az Operáig a 8-as metróval utaztunk, majd a közelben lévő Lafayette áruházban némi élelem utánpótlást vásároltunk.

Rövid pihenés és vacsora után a kíváncsiság győzött a fáradtság felett, úgyhogy újabb sétára indultunk. A szállodából kilépve hamarosan észrevettük, hogy a Printemps áruház tetőteraszán a magasban sok-sok ember sétál, nézelődik. Aznap, bevásárló csütörtök lévén, este 10-ig volt nyitva az áruház, így kb. fél 10 tájban még lehetőségünk volt, hogy felmenjünk a mozgólépcsőkön a tetőteraszra, ahol hangos zeneszóval kísért party volt. A magasból lenyűgöző látványt nyújtott a szürkületből egyre inkább sötétbe burkolódzó Párizs: egyik oldalon a kivilágított Eiffel torony, az óriáskerék, a Diadalív, a távolban a Montparnasse-torony sötét tömbje, a másik oldalon a Montmartre-on magasodó méltóságteljes Sacré Coeur székesegyház. Feltett szándékunk volt, hogy megnézzük a kivilágított Champs Elysées-t, ezért az Auber megállónál a RER-re szálltunk és egy megállót menve a Diadalívnél leszálltunk. Már elég hűvös volt, ezért nem mentünk fel a kilátó teraszra, csak a térről gyönyörködtünk a hömpölygő forgalomban. A Concorde térig metróval tettük meg az utat. Onnan távolból csodálhattuk meg a kivilágított Diadalívet és közelről az obeliszket. Végül, több kilométerrel a lábunkban hazasétáltunk.

Harmadik nap

Ezen a reggelen kicsit tovább pihentünk, ezért úgy 10 óra körül indultunk aznapi célpontunk, a versailles-i kastély meglátogatására. Az Invalidusok RER állomásnál a pénztár előtt kígyózó sor már előre jelezte, hogy aznap kb. mire számíthatunk a tömeget illetően. Ennek ellenére minden ment viszonylag gyorsan. A menettérti vonatjegy és a kastély belépő fejenként 21,15 euróba került, a menetidő kb. fél óra. Ezzel a jeggyel nem kell végig várni a jeggyel nem rendelkezők sorát a kastélynál, hanem egy másik bejáratnál viszonylag hamar be lehet jutni, s azután viszont már szép lassan araszolhatunk a hömpölygő tömeggel a szebbnél szebb termek során át. Rengeteg turista látogatja nap mint nap a kastélyt! A fényűző berendezés és díszítés ámulatba ejti a látogatót. Felejthetetlen élmény volt számunkra is. A kastélytúra után a gyönyörű park monumentalitásával is lenyűgözi a látogatót. A kissé csípős, szeles és esőre álló időben egy ideig fontolgattuk, hogy nekivágjunk-e a park bejárásának. Végül úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Bolyongtunk a szabályos mértani rendben nyírott több méter magas fákból kialakított park útvesztőiben, gyönyörködtünk a növényekben. Sajnos a működő szökőkutak látványát csak a szombaton és vasárnap odalátogatók csodálhatják, amikor a parkba való belépésért is fizetni kell, de valószínűleg megéri. Kb. a Nagy Csatorna kezdetéig jutottunk, ahol a fáradtságtól némileg elcsigázva felszálltunk egy lokomobilszerű szerelvényre, ami rövid parknéző körút után visszavitt a főépülethez. Néhány búcsúfotót készítettünk a kastély előtt, majd visszasétáltunk az állomáshoz. Az állomással szemben megebédeltünk, azután visszautaztunk Párizsba.

Félórás pihenés következett a szállodai szobánkban, majd irány a Montmartre. A 12-es metróval utaztunk az Abesses megállóig, ahonnan elsétáltunk a Sacré Coeur székesegyház közelébe. A lépcsőmászás helyett a siklóvasutat választottuk, ami a székesegyház lábáig vitt bennünket.

Innen a lépcsőről jó kilátás nyílik mind az alattunk elterülő városra, mind a felettünk tornyosuló hatalmas épületre. Kiváló lehetőség jó fotók készítésére. A székesegyház padsoraiban ülve pihenés közben gyönyörködtünk az épület belső kialakításában, diszítésében és színes ablakaiban.

A dombról lefelé, keskeny, hangulatos utcákon haladva apró ajándék üzletek sora kínál szuveníreket. Mi sem tudtunk ellenállni a kínálatnak. Leérve a dombról, jobbra fordulva a Rochechouart Boulevardra rövid séta után a Pigalle térre értünk és már Párizs szórakoztató negyedének sűrűjében találtuk magunkat. Tovább haladva a Clichy Boulevardon mindkét oldalon éjszakai mulatók követik egymást. Nem kell sokat menni és feltűnik a leghíresebb, a Moulin Rouge. Kb. este 9 óra volt és még világos, de máris nagy nyüzsgés volt mindenfelé. A hosszú, fárasztó nap után nem maradtunk tovább. Visszasétáltunk a Pigalle-ig és metróval hazamentünk a szállodába.

Negyedik nap

Esős, hűvös napra ébredtünk. Az előrejelzések is ezt jósolták, ezért erre a napra terveztük a Louvre megtekintését. A múzeumnál lévő megállóban a 2-es metróból kiszállva egy trafikban rövid sorban állás után megvettük a belépő jegyeket (8,5 EUR). A földalatti terek kialakítása elegáns, egy részének a természetes fényt a csúccsal lefelé álló üvegpiramisok biztosítják. Az információs pultnál kapott leírás és alaprajz segítségével kezdtük sorra megnézni a gazdag múzeum kincseit. Ahogy közeledtünk a fő attrakciók felé, egyre sűrűbb volt a tömeg és lelassult az előrehaladás. Legtöbben a Mona Lisa termében és a Milói Vénusz körül voltak. Ahhoz, hogy közelről láthassa az ember, elég sokat kellett várni és tülekedni. Természetesen a múzeum anyagának csak tört részét láttuk, de a gyűjtemény gazdagsága így is nagy hatással volt ránk. Gyönyörködtünk az épület belső udvarában, fotókat készítettünk az üvegpiramis és a Carrousel környékén. A Tuileriák kertjén átsétálva szándékoztunk hazagyalogolni a szállodához. Sajnos az óriáskerék környékén járva záporeső szakadt a nyakunkba, ezért sürgősen egy metróállomást kellett keresnünk és azzal folytatni utunkat.

Késő délután szerencsére elállt az eső, így lehetőség nyílt további városnéző sétára. Ezúttal az Operától a Pont Marie megállóig mentünk a 7-es metróval, ahonnan átsétáltunk a St.-Louis sziget Cité felé eső csücskén. Így jutottunk a Notre-Dame mögé, illetve a Szajna bal partja felőli oldalára, ahonnan a legjobb rálátás nyílik csodálatos architektúrájára. Tovább sétáltunk a rakparton, majd a Boulevard Saint-Michel környéki kis utcák nyüzsgését élveztük. Már sötétedett, ezért úgy döntöttünk, felmegyünk a Pigalle környékére szétnézni a szórakoztató negyedben. Elég nagy kerülővel a 4-es, majd 12-es metróval jutottunk oda. Még zárás előtt egy-két emléktárgyat vettünk néhány montmartre-i üzletben, majd elsétáltunk ismét a Moulin Rouge-ig.

Sajnos megint esni kezdett az eső, szelesre fordult az idő, ezért az utolsó esténkre tervezett sétát rövidebbre kellett szabnunk. Fáradtan, kissé elázva értünk szállodánkba, ahol jól jött a forró fürdő.

Ötödik nap

Utolsó nap, továbbra is eső, hűvös van. Egyikünk kitalálta, töltsük a napot városnéző buszon. Az Open Tour társaság buszaival 4 különböző útvonalon lehet várost nézni, bárhol, bármikor le- és fel lehet szállni személyenként napi 25 euróért. Az egyik megálló közel a szállodához, úgyhogy rajta, próbáljuk meg! Éppen nem esik, mikor felszállunk, ezért a nyitott tetőre ülünk. Felszálláskor fülhallgatót kap az utas, és az ülése mellett választhat néhány világnyelv között, amin hallgatni szeretné az idegenvezetést. Nem sokáig élvezhettük a nyitott tetőt, mert esni kezdett és hideg volt. Lementünk a zárt térbe, ahol találtunk egy jó meleg kuckót is. Érdekes volt ismét végig menni sok olyan helyen, ahol gyalog már jártunk korábban. A legnagyobb kör kb. 2 óra hosszú. Mikor visszaértünk a szálloda közeli megállóhoz, leszálltunk melegebb ruhát magunkhoz venni. Folytattuk utunkat a Notre Dame-ig, ahol leszálltunk ebédelni. Egy kis görög étteremben ebédeltünk, de mire végeztünk, már nem maradt elég idő arra, hogy egy másik útvonalat bejárjunk a busszal. A szállodánk felé menő buszra szálltunk ismét, úgyhogy a város ezen nyugati részét többször is végigjártuk.

Kb. fél 6 felé elindultunk az Invalidusokhoz metróval, ahonnan az Air France busszal kimentünk a repülőtérre. Kicsit féltünk attól, hogy a Londonban történtek miatt hosszabb lesz a biztonsági ellenőrzés, de minden normálisan zajlott. Idejében beszálltunk, de a csomagok bepakolása során valami nehézség támadt, így kb. fél órás késéssel indultunk. Ezt azonban behozta a gép, úgyhogy Ferihegy 1-en idejében landoltunk.

További információk a párizsi közlekedésről és látnivalókról ide kattintva érhetők el.

A párizsi metró és RER-hálózat térképe a Letöltés rovatunkban található meg.